Az európai fesztiválok origója – megjártuk a Sónart
A Koncertblog szerzői nemrégiben egyetlen bankkártyával szerveztek le egy komplett utat a spanyolországi Sónar fesztiválra. Megvették a repülőjegyet, foglaltak szállást, megvették a belépőket és persze, gondoltak a biztonságukra is. Most következzen beszámolójuk magáról a fesztiválról - vendégposzt!
A hatezer főre tervezett 1994-es első eresztés óta százhúszezres nézőszámra hízott fesztivál a mai napig előremutató, a végletekig precízen megtervezett fúzióját szolgáltatja a kortárs zenének és a képzőművészetnek. A fesztivál által rendelt és inspirált festmények, rajzok, artworkök és a folyamatosan változó nappali helyszínek teszik igazán különlegessé Barcelona és Európa egyik legnagyobb fesztiválját, melyet idén mi is feltérképeztünk. És ha már ott voltunk, megkérdeztünk néhány magyar lemezlovast is, milyen a fesztivál az ő szakavatott szemükkel.
Miután kizárólag bankkártyával megszerveztük az utat, izgatott várakozással vágtunk neki Európa egyik legpatinásabb, immár huszonkettedik alkalommal megtartott fesztiváljának, mely az abszolút alfája minden bulinak Barcelonában júniusban. Igaz, a mi harcedzett szemünknek már nem okozott nagy újdonságot, illetve dehogynem: a rendkívül előremutató művészeti aktivitások bevonásával egyetlen másik feszthez sem lehet igazán hasonlítani, ami leginkább a Sónar By Day-en, vagyis a nappali etapon mutatkozik meg. Itt, az élőzenés produkciókkal, sokkal közelebb kerülhettünk a kortárs zenékhez, mint egy sima klubkoncerten. Ahogy a hazai garázs-house felkentje, Bergi is kiemelte: Ugyan ekkor még nem ismertem őket, de a Dawn of Midi teljesen beszippantott a hangversenyteremben. Szinte mozdulni sem tudtunk az ámulattól!
A Sónar By Night már tipikus csarnokbuli, ahol a párhuzamos helyiségek mindegyike folyamatos dj/előadóváltással, gyakorlatilag mindenféle koncepció nélkül hömpölyög ugyanúgy, mint a legtöbb fesztivál legtöbb színpada. A technikai rész (hangosítás, vizuál, beengedés, infrastruktúra stb.) tökéletes; ezt ennél jobban nem lehet csinálni. Az viszont már érdekes, hogy például szombatra elfogytak a négydecis söröspoharak (amit komoly innovációként öt euróért töltöttek föl a mobilsörbatyus srácok), így csak kétdecis poharakat kaptunk négyért, ami azért ügyes lehúzásos technika; már ha az egyáltalán.
A legjobban a New Order fellépését sajnáljuk, hogy nem sikerült behúzni, de hát nem tudtuk, hogy sztrájkolnak a metrósofőrök, így a szombat esti ötvenperces, kétszer átszállós utazás mintegy kétórásra húzódott. Viszont kellemes meglepetés volt Jean-Michel Jarre, aki a klasszikus minimálelektrója mellett bőven játszott igazi friss technót is. Nagyot szólt a Skepta, a grime jó, nagyon jó, és volt végre egy szett, ahol az énekes köré építettek mindent, így eszünkbe se volt a nagyteremben játszó Booka Shade-re menni. Boys Noize ismét óriási volt, ritka okos technó, amit ez a srác játszik, elröppent az a másfél óra. Észrevehető trend volt, hogy még a lágy elektronikáról híres előadók is felpörgették a szettjeiket, Richie Hawtin is elég masszív pumpálós szettet tolt, ahogy a helyi fenegyerek, John Talabot is lényegesen gyorsabb zenével zárta a pénteket, mint amit megszoktunk tőle. Fatboy Slim is főleg technót nyomott, ami tőle azért meglepő volt, de szcéna nagyágyúi hozták a minőségi négynegyedeket: DVS1 vs Rodhad nagyot ütött, ahogy a Martinez bratyók szettje is kellően pulzáló volt.
Aztán volt egy Sónarcar nevű színpad is, ami az egyik nagy terem közepén kialakított, vörös drapéria által körölzárt körszínpad volt, melyen egész estés, nagyjából hétórás szettekre rendeztek be. Itt pénteken Four Tet világából kaptunk érdekes diorámát, szombaton viszont az ötletgazda, Laurent Garnier játszott itt hét órát, de hát mivel kábé egy órát kellett volna sorban állni a bejutáshoz, ezt sajnos szkippelnünk kellett, viszont a szettjéből sokat hallottunk így is, ami nagy örömünkre meglepően sok psytrance-es behatást hozott a house-os, technós alapokra. Népszerűsége nem véletlen, hiszen ő már 1994-ben, az első Sónaron is játszott. Max Factor és bandája így vélekedett a szettről: Már az elején sikerült bejutnunk, és olyan éteri utazásban volt részünk, hogy eszünk ágában sem volt kijönni. Elképesztő íve volt a szettnek, a mester ismét kitett magáért. Aztán egyszer felkapcsolták a lámpákat és leállt a zene. Reggel hét óra lett!
A fesztivál egyik vonzereje a változatossága, ahogy azt DDHD, a pécsi garázs és technó mestere is kiemelte: Az egyes előadóktól elrugaszkodva a legjobban az tetszett, hogy rettentő változatos felhozatallal vártak minket Barcelonában. Láttuk hangversenyteremben egy zongorista, egy bőgős és egy dobos teljesen behúzó és magával ragadó fellépését, hogy aztán drum'n'bassre ugráljunk, garázsbuliba menjünk, technóra döngöljünk, grime-ra bólogassunk, mindezt pár óra leforgása alatt. Emellett közel százhúszezer ember teljesen otthonosan tudta magát érezni úgy, hogy nem érezted se túlzsúfoltnak, se pangónak a tereket.
